Naponta találkozni olyan hírekkel, megosztásokkal, amelyek menhelyre vagy altatásra ítélt kutyákról szólnak, mert a gazdájuk nem bír velük. Sokan ilyenkor a kutyát, sőt az egész fajtát kezdik okolni (vadak, agresszívek, kezelhetetlenek, stb.), pedig a kutya a legritkább esetben tehet arról, hogy idáig fajultak a dolgok.

 

Az ember felelőssége ugyanis felmérni a lehetőségeit, körülményeit, adottságait, személyiségét, megvizsgálni, hogy alkalmas-e a kiválasztott fajta tartására, mert később nagyon sok problémát jelenthet, ha a kutya számára túl kevés a hely és a mozgási lehetőség, vagy dominanciája túlnő a gazda egyéniségén, és esetleg átveszi a főnök szerepét, vagy rátámad a gazdájára.

A felelősségteljes kutyaválasztás ott kezdődik, hogy tisztában vagyunk vele, hogy a ma még "aranyos kis gombóc" egyszer felnő, és lehet, hogy "hatalmas gombóc" lesz belőle. És a ma még aranyosan vakkantgató "cukorborsó" felnőve erős, domináns, határozott kereteket igénylő egyéniség lesz. Fajtatiszta kutyák esetében nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk, mekkorára fog nőni a kölyök, vagy milyen habitusú lesz, a keverék kutyák viszont tartogathatnak meglepetéseket. Természetesen a szakavatott szemek a keverékek esetében is megláthatnak olyan jeleket, amiből következtetni lehet a kutya méretére, későbbi viselkedésére, stb.

Akárhonnan is veszünk magunkhoz kiskutyát, szem előtt kell tartani, hogy a kutya (bár több tízezer évvel ezelőtt az ember társává vált) egy ragadozó, a farkas rokona, génjeiben hordozza a több százezer éves múltat. Nem szabad legyinteni az olyan fogalmakra, mint ösztönök, gének, mert ezek igenis erősen meghatározzák egy felnövő kutya jellemét. Amennyiben nem vagyunk biztosak benne, hogy a kiválasztott kiskutya hozzánk való-e, kérjük szakember segítségét: a tenyésztő, az állatmenhely munkatársa vagy egy kutyapszichológus sokat segíthet, és sok bosszúságtól kímélhet meg bennünket!